A csípos nyelvéről, szarkasztikus humoráról ismert író megkapó őszinteséggel beszél történeteiben a „nejét” és őt összekötő „öregkori szerelemről”; egy örök lázadó szorongásai és egy szerelmes férj bűntudata lepleződnek le az írásokban.

'Ugye megtörtént már önökkel is, hogy nem tudták, milyen szép ajándékkal szerezhetnének örömet a feleségüknek a születésnapján, karácsonykor vagy bármikor. Nyaklánca már van, gyűrűje is van, és Isten tudja, hány könyv a polcán, hogy azt meg soha nem lehet tudni, hogy a pulóverek, sálak és kesztyűk mikor felelnek meg, megfelelnek-e az ízlésének, és jó-e a méretük, tetszik-e a színük, a csokoládé a fogyókúra miatt nem jöhet szóba, és a virág – ó, az nagyon gyorsan elhervad. Azt gondoltam tehát, inkább megkérdezem, hogy ne hibázzak, és akkor megmarad a jó hangulat, különösen a születés- és ünnepnapokon. És amikor azt kérdeztem, hogy Drágám, milyen ajándékot szeretnél kapni, akkor a nejem rám nézett azzal az egészen különös pillantásával, és azt mondta, Írj nekem egy történetet.'