
Ha párkeresésről van szó, mindenki kezdő – mindegy, hogy 15 vagy 115 éves vagy-e, az első randevúdra készülsz-e, vagy éppen az unokáidat követve térsz vissza a szerelmes találkák világába. És most ezt én szépen megosztom veled, nem azért, hogy te lehess az ászok ásza vagy a környék királya, hanem, hogy egy kicsit jobban megismerd magad, a jövendőbeli partneredet és az ezzel kapcsolatos egész folyamatot is. Így talán kevésbé fog izzadni a tenyered, és, akár hiszed, akár nem, a végén még sikerélményed is lesz.
Mert akárhogyan is, a párkeresés elvileg jó móka. Nem szabad, hogy úgy érezzük, egyetlen randevún vagy éppen több találkán múlik az életünk vagy a megélhetésünk. A randevúzás célja ennél sokkal egyszerűbb: alkalom arra, hogy megismerj valakit, és megadd a lehetőséget a másiknak, hogy egy kicsit megismerjen téged, hogy aztán eldönthessétek, szeretnétek-e egymással több időt eltölteni. Ennyi az egész, se több, se kevesebb. Ne úgy indulj neki, hogy társat keresel, egyéjszakás kalandot hajtasz fel, vagy hogy végre megtalálod azt a partnert, akit majd a mamád is kedvelni fog. Randevúzz inkább azért, hogy egy kicsit megismerj egy másik embert, és te is engedd meg a másiknak, hogy hasonlóan tegyen veled.
Isaac Newton tudod, az a fickó a gravitációval meg az almával! Newtont az emberek leginkább tudósként ismerik. Tudósként, aki szinte teljesen egyedül letette a modern természettudomány alapjait; akinek a munkásságán alapul a természettudományos elméletek zöme még ma is. Csakhogy Isaac Newton ugyanakkor egy egoista és kötözködő öntörvényű, kibírhatatlan és olykor igazán aljas fickó volt. Egy Newton manapság labdába sem rúghatna!